Tere tulemast Eestisse!

Kedves blogfalók, 

ahogy a tegnapelőtti, vagyis szeptember 20-i bejegyzésemben ígértem, beizzítottam az időgépem, és íme, itt is van a legfrissebb régi-új bejegyzés arról, hogy mi történt szeptember hatodikán. Mivel már illenék szép lassan rátérni az észtországi eseményekre, az ágyamtól a reptérig tartó utam most nem részletezném. Az otthoni történésekből legyen annyi elég, hogy kissé elszámoltam magam a poggyászom súlyát illetően, és még jó pár kiló elfért volna a bőröndben. Bár először jól gondolkodtam, hogy még simán lehetne pakolni bele pár göncöt, meg az ezeréves konyhai mérleggel el is kezdtem pár kilónként mérlegelni a dolgokat, de aztán elvesztettem a fonalat, hogy pontosan mennyinél tartok, súlyra meg már viszonylag nehéznek éreztem a bőröndöt, no meg anyu amúgy is azt mondta, hogy ennyi ruha bőven elég, és inkább kint frissítsem fel a ruhatáram. Szóval az olyan „felesleges” dolgokat, mint a nagykabát, téli cipő, itt fogom beszerezni. Sálam, sapkám, kesztyűm az van, na meg fürdőnadrágom is, arra az esetre, ha kedvem támadna a tél közepén jeges fürdőt venni. De nem haragszom meg, ha valaki úgy dönt, hogy névnapomra, karácsonyra, szülinapomra meglep egy jó meleg sapkával, kesztyűvel, /esetleg koffermérleggel/ mert ilyenekből sosem lehet elég az embernek.  

És most előre a reptérre, amiről Máté Péter írt egy számot, amit aztán Korda Gyuri bácsi jól elénekelt. 

A reptéren kiderült, hogy amennyivel kevesebb cuccom van, a másik velem tartó önkéntesnek, Zsuzsinak kb. pont annyival van több a plusz zsákjában, de későn kapcsoltunk, és mégsem pakoltuk át a dolgokat, viszont legalább egymás mellé tudtunk ülni a gépen, és beszélgethettünk. Az unokaöccsét Andriskának hívják, szerintem jól választottak nevet a szülei. :-)

A biztonsági ellenőrzésnél egyébként besípoltam, bevillogtam, vagy mi volt, lehet, hogy azért mert nem sokkal előtte a „Jön a rézfaszú bagoly” című dalocskát énekelgettem magamban, hát jó lesz vigyázni, hogy mire gondolok itt északon, a végén még akár egy torkosborz is felfalhat, ha a rozsomákdalt kezdem el énekelgetni. Mivel lényegében a repcsi egy fapados járat volt, kaját csak akkor kaptam volna, ha előre rendelek, így az átszállás előtt, a rigai reptéren pusztítottam el a madárlátta szendvicsem. Kicsit nekem úgy tűnt a repülés, mintha Tardis-szal utaznék, na nemcsak azért, mert Rigában és Tallinnban az időeltolódás miatt egy órával több van, mint odahaza, hanem azért is, mert első pillantásra jóval nagyobbnak tűnt belülről a repülő, mint kívülről. Rigából Tallinnba az út elég gyors volt, szinte még fel sem szálltunk, már le is szálltunk, ez helyi idő szerint este fél nyolc körül történt. 

 A kijáratnál már várt bennünket Kai, a helyi EVS koordinátor, akiről végre lehullt a lepel, és kiderült, hogy bizony határozottan nem férfi, hanem nő. Kai-t a levelezési stílusából ítélve inkább férfinak, mint nőnek gondolta Zsuzsi, meg persze én is, de én leginkább arra gyanakodtam, hogy ha az észteknél valakit így hívnak, az lehet fiú is és lány is. Mármint nem hermafrodita, hanem vagy fiú, vagy lány. A tutoromat, a gyermekotthon igazgatónőjét, szintén Kai-nak hívják, vele tisztában is voltam, hogy nő, mert a nyáron találtam róla képet a neten. Azonban engem továbbra is erősen zavart az a tény, hogy élt egy Kai Donner nevű, igen híres finn nyelvész, és ő bizony férfi volt. Az észteknél ellenben a Kai, jól jegyezzük meg, női keresztnevet takar. Viszont, ha egy észt Kait-ként mutatkozik be nekünk, és még szakálla is van, akkor minden kétséget kizáróan férfi az illető, ugyanis a Kait egy férfi keresztnév. Ezt onnan tudom, hogy három éve járt a tartui kórusba egy ilyen nevű, néha erősen borostás, de jófej srác. 

Szóval szépen bemutatkoztunk Kai-nak, /így, t nélkül/, aki hívott egy taxit, és elmentünk a 16 eurós hostelbe. Én egy kétágyas szobát kaptam, mert elvileg jött volna egy francia srác még aznap este, Zsuzsi meg egy másik szobát kapott egy szinttel feljebb. Megvolt az esti torna is, mert elég sok lépcsőt kellett megmásznunk a cókmókjainkkal a szobákig. Elköszöntünk Kaitól, aki azt mondta, hogy majd másnap valamikor késő reggel, kora délután jelentkezik, és akkor én egy másik szobába cuccolok át, Zsuzsi meg elfoglalja a csudaszép, mosógéppel és tévével is felszerelt tallinni lakását. 

Egy szusszanásnyi pihenő után a két messzelátó önkéntesünk élelemvadászatra indult. Némi keresgélés után találtunk is egy kisboltot, vettünk némi elemózsiát, amit nem sokkal később a szobámban szépen elfogyasztottunk, majd szép lassan nyugovóra tértünk, én az enyémben, Zsuzsi meg a saját szobájában. Másnap kiderült, hogy igazából akár elég lett volna egy szoba is kettőnknek erre az éjszakára, mert a francia szobatársam szervezési gondok miatt nem érkezett meg aznap éjjel. Kai-nak hatodikai érkezési dátumot küldtek a hetedikei helyett. Szegény Kai-ra alaposan ráiÉ(je)SZTtettek, amikor nem jelent meg a srác...

Véget ért a móka mára, zárul Magó mókatára