Ha könyv(sorozat) lennék, már lassan
huszonhét kötetből állnék. No, álljon meg a menet, nem vagyok én ennyire fontos
ember a gépezetben, bőven elég, ha csak fejezetekben gondolkodom. Sőt, még így
is sok a huszonhat fejezet, a csecsszopós korszakomat például rögtön ki is hagyhatjuk,
így marad durván huszonöt fejezet. Azám, de vannak üres járatok,
töltelékfejezetek, amikben látszólag szinte semmi sem történik, és mégis, ezek
a fejezetek is nélkülözhetetlen részei a történetnek, nem lehet kitépni ezeket
a lapokat sem, mert akkor összedőlne a könyvtár, vagy neadjisten az egész a
tér-idő kontinuum. És vannak szakaszok, melyek lényegesen fontosabbak a
többinél, néha pedig egy új fejezet összekapcsolható egy-egy régivel.
És ezzel a mondatommal, íme, helyben
is vagyunk, hiszen pontosan két hete, amikor letettem a gépet Tallinnban, egy vadiúj
fejezet kezdődött Magó bácsi számára, ami egyben egy-egy régi fejezet összekovácsolásának
is tekinthető. Vagy, ahogy a többek között az egyik Doctor Who epizódból is
ismert angol mondás tartja:
„Something old and something new,
something borrowed and something blue.”
Azaz, a kéket kissé hunglishba
elferdítve, kizárólag azért, hogy magyarul is rímeljen:
Valami régi, valami új, valami kölcsön,
valami blú.
Nem kell megijedni, egyelőre nem
készülök esküvőre, bár „ami(k) sok i alakú konyhai vágóeszköz, az nem a tehén
hátsó fertályán található nyílás.” Ez a látszólag értelmetlen mondat, talán még
a magoizmusok, azaz az idióta szóvicceim oly kiváló ismerőjének is, mint Ricsi, nehéz perceket okozhat.
Szóval még egyszer, magyarul. Nyugi, nem készülök esküvőre, bár ami késik, az
nem múlik. Kilenc hónap alatt sok minden történhet. :-)
De mit is takar ez a kilenc hónap?
Történt egy szép júniusi napon, hogy megláttam egy friss csoportképet az arckönyvben
arról a kórusról, amelyikben három éve Tartuban énekeltem, és valahogy olyan
„húdejólennevisszamenniénekelni” érzésem támadt. Erre mi történt? Másnap az
Észt Intézet oldalán /tessék szépen tetszikelni!/ megláttam egy felhívást:
Önkéntest keresünk Észtországba, de iziben! Bővebb infót a Messzelátó Egyesület
honlapján /ez itt a reklám helye/ találtam a programról. Kiderült, hogy ez egy kilenc
hónapos EVS projekt és Elvaban, egy Tartutól kb. 25 km-re lévő kisváros
árvaházában kell önkénteskedni, a gyermekeknek programokat szervezni. Akkor most
nagyon röviden, címszavakban arról, hogy miért is jutott hirtelen ez eszembe ez
az esküvői mondás.
Valami régi, valami új, valami
kölcsön, valami kék.
valami régi: Újra Észtországban! +
gyerekek, szeretik a perecet
valami új: önkéntesség, 9 hónap
egyhuzamban külföldön
valami kölcsön: nem olcsó egy szótár,
viszont a könyvtár ingyenes :-)
valami kék: pl. az észt zászló felső csíkja,
Balti- tenger, Emajõgi, Peipsi-tó + a két helyi tó Elvaban
És most vissza a kezdetekhez. Szóval
összedobtam egy motivációs levelet, aztán rá két napra kiderült, hogy engem
választottak ki. Bár az mind a mai napig nem egészen világos számomra, hogy egyáltalán
volt-e másik jelentkező rajtam kívül. :-) Nem sokkal később, június végén volt
egy kis felkészítő tréninggel egybekötött találkozó a többi magyar önkéntessel
a Messzelátóban, fiúk-lányok vegyesen. Valakire Málta, valakire
Felvidék várt, ketten meg például Törökországba készültek teknősöket menteni. Ekkor
találkoztam Zsuzsival is, aki szintén Észtországba készült, ő majd később is
fel-felbukkan a bejegyzésekben. A teknőcös kollégáknak azt javasoltam, hogy
lehetőleg ne azt az indokot hozzák fel „ A miért jelentkeztél erre az önkéntes
pozícióra?” kérdésre, hogy szeretik a teknőslevest. Ekkor, ha jól emlékszem
támadt némi derültség a teremben, de az is lehet, hogy szokás szerint csak én
szórakoztam el a saját hülyeségemen magamban. Viszont arra határozottan
emlékszem, hogy a teknőclány nagyot nevetett azon, amikor egy „Hurrá!” és
„igen, megcsináltuk!” mozdulat kíséretében örömömet fejeztem az iránt, amikor
Katiék megnyugtattak minket, hogy nem kell attól félnünk, hogy éhezni fogunk az
önkéntesség ideje alatt. Szóval egy-két szituációs feladat, papírmunka, kisebb
kérdésözön után pár óra alatt lezavartuk a jó hangulatú megbeszélést, majd
ment, ki merre látott.
Aztán eltelt pár hét, és úgy alakult,
hogy megint elmentem kicsit Görögországba, gyerekeket lamináltam, izé,
animáltam öt hétig, ezúttal Korfun. Először úgy volt, hogy kemény egy napot
leszek otthon Korfu és Észtország között, szerencsére felszabadult egy hely egy
korábbi gépre, így négy nap lett az egyből, persze az is elég kevés. Szerdán
becsomagoltam, másnap reggel felbuszoztam Pestre, és este fél nyolc körül
letettem a gépet Tallinnban, hát ennyit a kezdetekről. Most itt vagyok és messzelátok. :-)
Egy kis blogérdekű technikai információ a bejegyzés végére.
A következő pár napban valamelyik időutazó
Doki bőrébe bújok, /még nem döntöttem el, hogy Doctor Who-s Időlord Doki
leszek, vagy inkább Marty McFly Dokija :-)/, ez azt jelenti, hogy egy
képzeletbeli Tardis-szal vagy DeLorean-nel ide-oda fogok ugrálni az időben, és néha
visszamenőleg fognak megjelenni a blogban a bejegyzéseim. Ma szeptember
huszadika van, a legutóbbi bejegyzésem valamikor a nyáron íródott, viszont a rendszeres
és szemfüles blogolvasóknak majd feltűnhet, hogy hirtelen eme két bejegyzés
közé beékelődik egy új bejegyzés. Váóóó!!! Majd még egy újabb régi bejegyzés,
aztán megint egy, és megint. Váóóó!
It’s a kind of magic. Váóóó!
Na jó, mégsem. Hiába zauberclownkodtam
már negyedszer idén nyáron, sajnos még mindig nem tudok varázsolni, egyszerűen csak
felfedeztem azt a kiskaput a blogolásban, hogy tetszés szerinti dátummal lehet
csinálni régi-új bejegyzéseket, mondjuk csodálkoztam is volna de nagyon, ha nem
létezett volna még ilyen funkció, és nekem kellett volna feltalálnom.
Egy szó, mint száz kedves blogfalók,
körülbelül még négy-öt szeptemberi bejegyzés várható az elmúlt két hét
eseményeiről, aztán még nagyon sok az elkövetkezendő (hó)napokról.
Something is
comming…
Something (C)old and something new,
something borrowed and something blue.
Bizony, something cold too. De a
mínusz 25-30 fok még kicsit odébb van. Egyelőre päike paistab. :-)
Nem kell aggódnod, Bandigyerek: nem csak te röhögsz a saját hülyeségeden, hanem mi is... mármint a tiéden... meg a magunkén is... de a tiéden jobban... na, érted :D
VálaszTörlésVégre visszatértél! Kérünk még ilyeneket!
VálaszTörlés