2012. szeptember 20., csütörtök

Something old and something new, something borrowed and something blue


Ha könyv(sorozat) lennék, már lassan huszonhét kötetből állnék. No, álljon meg a menet, nem vagyok én ennyire fontos ember a gépezetben, bőven elég, ha csak fejezetekben gondolkodom. Sőt, még így is sok a huszonhat fejezet, a csecsszopós korszakomat például rögtön ki is hagyhatjuk, így marad durván huszonöt fejezet. Azám, de vannak üres járatok, töltelékfejezetek, amikben látszólag szinte semmi sem történik, és mégis, ezek a fejezetek is nélkülözhetetlen részei a történetnek, nem lehet kitépni ezeket a lapokat sem, mert akkor összedőlne a könyvtár, vagy neadjisten az egész a tér-idő kontinuum. És vannak szakaszok, melyek lényegesen fontosabbak a többinél, néha pedig egy új fejezet összekapcsolható egy-egy régivel.
És ezzel a mondatommal, íme, helyben is vagyunk, hiszen pontosan két hete, amikor letettem a gépet Tallinnban, egy vadiúj fejezet kezdődött Magó bácsi számára, ami egyben egy-egy régi fejezet összekovácsolásának is tekinthető. Vagy, ahogy a többek között az egyik Doctor Who epizódból is ismert angol mondás tartja:

„Something old and something new, something borrowed and something blue.”
Azaz, a kéket kissé hunglishba elferdítve, kizárólag azért, hogy magyarul is rímeljen:
Valami régi, valami új, valami kölcsön, valami blú.

Nem kell megijedni, egyelőre nem készülök esküvőre, bár „ami(k) sok i alakú konyhai vágóeszköz, az nem a tehén hátsó fertályán található nyílás.” Ez a látszólag értelmetlen mondat, talán még a magoizmusok, azaz az idióta szóvicceim oly kiváló ismerőjének is, mint Ricsi, nehéz perceket okozhat. Szóval még egyszer, magyarul. Nyugi, nem készülök esküvőre, bár ami késik, az nem múlik. Kilenc hónap alatt sok minden történhet. :-)

De mit is takar ez a kilenc hónap? Történt egy szép júniusi napon, hogy megláttam egy friss csoportképet az arckönyvben arról a kórusról, amelyikben három éve Tartuban énekeltem, és valahogy olyan „húdejólennevisszamenniénekelni” érzésem támadt. Erre mi történt? Másnap az Észt Intézet oldalán /tessék szépen tetszikelni!/ megláttam egy felhívást: Önkéntest keresünk Észtországba, de iziben! Bővebb infót a Messzelátó Egyesület honlapján /ez itt a reklám helye/ találtam a programról. Kiderült, hogy ez egy kilenc hónapos EVS projekt és Elvaban, egy Tartutól kb. 25 km-re lévő kisváros árvaházában kell önkénteskedni, a gyermekeknek programokat szervezni. Akkor most nagyon röviden, címszavakban arról, hogy miért is jutott hirtelen ez eszembe ez az esküvői mondás.
Valami régi, valami új, valami kölcsön, valami kék.

valami régi: Újra Észtországban! + gyerekek, szeretik a perecet
valami új: önkéntesség, 9 hónap egyhuzamban külföldön
valami kölcsön: nem olcsó egy szótár, viszont a könyvtár ingyenes :-)
valami kék: pl. az észt zászló felső csíkja, Balti- tenger, Emajõgi, Peipsi-tó + a két helyi tó Elvaban

És most vissza a kezdetekhez. Szóval összedobtam egy motivációs levelet, aztán rá két napra kiderült, hogy engem választottak ki. Bár az mind a mai napig nem egészen világos számomra, hogy egyáltalán volt-e másik jelentkező rajtam kívül. :-) Nem sokkal később, június végén volt egy kis felkészítő tréninggel egybekötött találkozó a többi magyar önkéntessel a Messzelátóban, fiúk-lányok vegyesen. Valakire Málta, valakire Felvidék várt, ketten meg például Törökországba készültek teknősöket menteni. Ekkor találkoztam Zsuzsival is, aki szintén Észtországba készült, ő majd később is fel-felbukkan a bejegyzésekben. A teknőcös kollégáknak azt javasoltam, hogy lehetőleg ne azt az indokot hozzák fel „ A miért jelentkeztél erre az önkéntes pozícióra?” kérdésre, hogy szeretik a teknőslevest. Ekkor, ha jól emlékszem támadt némi derültség a teremben, de az is lehet, hogy szokás szerint csak én szórakoztam el a saját hülyeségemen magamban. Viszont arra határozottan emlékszem, hogy a teknőclány nagyot nevetett azon, amikor egy „Hurrá!” és „igen, megcsináltuk!” mozdulat kíséretében örömömet fejeztem az iránt, amikor Katiék megnyugtattak minket, hogy nem kell attól félnünk, hogy éhezni fogunk az önkéntesség ideje alatt. Szóval egy-két szituációs feladat, papírmunka, kisebb kérdésözön után pár óra alatt lezavartuk a jó hangulatú megbeszélést, majd ment, ki merre látott. 
Aztán eltelt pár hét, és úgy alakult, hogy megint elmentem kicsit Görögországba, gyerekeket lamináltam, izé, animáltam öt hétig, ezúttal Korfun. Először úgy volt, hogy kemény egy napot leszek otthon Korfu és Észtország között, szerencsére felszabadult egy hely egy korábbi gépre, így négy nap lett az egyből, persze az is elég kevés. Szerdán becsomagoltam, másnap reggel felbuszoztam Pestre, és este fél nyolc körül letettem a gépet Tallinnban, hát ennyit a kezdetekről. Most itt vagyok és messzelátok. :-)

Egy kis blogérdekű technikai információ a bejegyzés végére. 
A következő pár napban valamelyik időutazó Doki bőrébe bújok, /még nem döntöttem el, hogy Doctor Who-s Időlord Doki leszek, vagy inkább Marty McFly Dokija :-)/, ez azt jelenti, hogy egy képzeletbeli Tardis-szal vagy DeLorean-nel ide-oda fogok ugrálni az időben, és néha visszamenőleg fognak megjelenni a blogban a bejegyzéseim. Ma szeptember huszadika van, a legutóbbi bejegyzésem valamikor a nyáron íródott, viszont a rendszeres és szemfüles blogolvasóknak majd feltűnhet, hogy hirtelen eme két bejegyzés közé beékelődik egy új bejegyzés. Váóóó!!! Majd még egy újabb régi bejegyzés, aztán megint egy, és megint. Váóóó!
It’s a kind of magic. Váóóó!
Na jó, mégsem. Hiába zauberclownkodtam már negyedszer idén nyáron, sajnos még mindig nem tudok varázsolni, egyszerűen csak felfedeztem azt a kiskaput a blogolásban, hogy tetszés szerinti dátummal lehet csinálni régi-új bejegyzéseket, mondjuk csodálkoztam is volna de nagyon, ha nem létezett volna még ilyen funkció, és nekem kellett volna feltalálnom. 
Egy szó, mint száz kedves blogfalók, körülbelül még négy-öt szeptemberi bejegyzés várható az elmúlt két hét eseményeiről, aztán még nagyon sok az elkövetkezendő (hó)napokról. 
Something is comming…

Something (C)old and something new, something borrowed and something blue.
Bizony, something cold too. De a mínusz 25-30 fok még kicsit odébb van. Egyelőre päike paistab. :-)



2 megjegyzés:

  1. Nem kell aggódnod, Bandigyerek: nem csak te röhögsz a saját hülyeségeden, hanem mi is... mármint a tiéden... meg a magunkén is... de a tiéden jobban... na, érted :D

    VálaszTörlés
  2. Végre visszatértél! Kérünk még ilyeneket!

    VálaszTörlés